Uncategorised

* * * Feltöltés alatt * * *

A kollégium aktuális járványügyi terve

Letölthető PDF formátumban

A kollégiumunkban 150 fő elhelyezésére van lehetőség. Szobáink négyágyasak, egy–egy lakóegység két szobából áll. A szobákat diákjaink teszikotthonossá. A kollégium nem csak szállást nyújt lakóinak, hanem igyekszik olyan programokat szervezni számukra, melyek biztosítják a szabadidő hasznos és kulturált eltöltését is úgy, hogy a tanulásra is optimális idő maradjon.

A diákok öt tanulócsoportban készülnek az órai munkákra csoportvezetőik irányításával, segítségével. Lehetőséget biztosítunk a tehetséggondozásra, a gyengébb tanulók felzárkóztatására.

A diákéletet a Kollégiumi Diáktanács szervezi, melynek tagjait évente választják a diákok. Intézményünkben nagy népszerűségnek örvend a konditerem, a pingpongszoba, sokan látogatják rendszeresen az uszodát is, melynek használata tanulóinknak ingyenes.

Működik internetes, számítógépes szakkör, klubszoba, horgász-szakkör, kollégiumi rádió. Állandó programjaink a „Szecskaavató”, sport- és ügyességi versenyek, a lucázás, farsang. Minden évben hirdetünk rajzpályázatot, vers- és prózamondó versenyt.

Kollégiumi díj nincs, diákjaink a napi háromszori étkezést fizetik.

Azok a 11. és 12. évfolyamos tanulók járnak a fakultációra, akik kémiából érettségiznek. Fő célja az emelt érettségi vizsgára, ill. az egyetemi tanulmányokra való felkészítés. Heti egy alkalommal 2 órában vannak az órák 2 tanéven át.

A tananyag rendszerezése a következő:

• - Az általános-,szervetlen- és szerves kémia anyag összefoglalása, ill. begyakorlása teszt,táblázatos és négy féle asszociáció típusú feladaton keresztül.
• - Az emelt érettségi vizsgára kitűzött 70 kémiai kísérlet elvégzése, ill. elemzése.
• - Kémiai számítások begyakorlása a mindennapi életből vett problémákon keresztül.

Földrajz érettségi előkészítőre 12. osztályban járhatnak a tanulók, heti 2 órában. Ez azért fontos mert 11. osztályban már nem tanulnak földrajzot így két év kihagyás után, nehéz lenne felkészülni az érettségire. Az órákon történik az érettségi követelmény topográfiai anyagának elsajátítása, gyakorlása és a két éves tananyag átismétlése érettségi témakörök szerint.

Biológia érettségi előkészítőre 11. és 12. osztályban járhatnak a gimnáziumi és a szakközépiskolai tanulók, heti 2 órában. Ez biztosítja a felkészülést a középszintű és az emeltszintű érettségire is. Ezeken az órákon kis létszámú csoportban a tanulók megszerezhetik azt a gyakorlati tudást mely szükséges a sikeres középszintű érettségihez, pl. mikroszkópizálás, növényhatározás, állat felismerés, biokémiai folyamatok kísérleti bemutatása, terepmunka az ökológia témához. Ehhez a munkához rendelkezésünkre állnak megfelelő mikroszkópok és egyéb laboratóriumi felszerelések és szakkönyvek. Ez azért is fontos, mert elméleti kísérletelemzés az emelt szintű érettségin is követelmény. Az órákon van idő az ismétlésre, a tudás elmélyítésére és sok gyakorlásra.

11-12. osztályban heti 2-2 órában az emelt szintű érettségi anyagával ismerkedünk. Elég veszélyesnek tűnnek a deriválás, integrálás, és más hasonló dolgok, de valójában megtanulható és jól használható matematikai eszközök. Akik azonban műszaki, közgazdasági felsőoktatás irányában szeretnének továbbtanulni, azok olyan tudásra tehetnek itt szert, ami az egyetemen, főiskolán az első egy-két félév anyagának egy része lesz majd.

Nem elhanyagolható körülmény, hogy matematikából mindenkinek érettségiznie kell, ha továbbtanul, célszerű az emelt szintű érettségi, hiszen a plusz pontok igencsak jól jönnek a felvételinél.

Kolping Nagyváthy János Középiskola

Iskolánk szerkezete a Nagyváthy János Ipari és Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet valamint a Somogy Megye Önkormányzatának Gimnáziuma és Szakközépiskolája összevonásával alakult ki az 1995-ös tanévben.

Az intézmény névadója, Nagyváthy János 1797-ben költözött Keszthelyről Csurgóra és komoly szerepe volt az 1792-ben alapított református gimnázium megszervezésében. A Festetics grófok jószágigazgatójaként fontos feladatának tekintette a mezőgazdasági képzés fejlesztését is.

A csurgói Református Kollégiumot 1944. október 29-én a háború, a front közelsége miatt bezárták, a tanítás csak 1945-ben indulhatott újra, ekkor kialakult az általános iskolai tagozat. 1948 nyarán államosították a gimnáziumot, az így létrejött „új” intézmény neve Csurgói Állami Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium lett. A névválasztást indokolta, hogy Csokonai az 1799/1800-as tanévben helyettes tanárként tanított a református gimnáziumban.

1948 szeptemberében megalakult a diákszövetség, virágzott a sportélet, de mindkettőre rányomta bélyegét a kor ideológiája. Eltávolították a nemesek szobrait és képeit.

Már 1941-ben elkezdődött a mezőgazdasági képzés, amely 1960-ban Mezőgazdasági Szakiskola néven önállósult. A gimnázium tagozataként 1974-ben megindult az óvónői szakközépiskola, amelyből 1990-ben pedagógia szakközépiskola lett. 1991-ben újraindult a nyolcosztályos gimnáziumi képzés is. 1992-ben nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelték az iskola fennállásának kétszázadik évfordulóját.

A rendszerváltás után az egyházak lehetőséget kaptak arra, hogy visszaigényelhessék a korábban államosított intézményeiket, épületeiket. A gimnázium így 1992-ben kettévált, az egyik része egyházi, a másik önkormányzati lett, amit először Csurgó város, majd Somogy megye önkormányzata tartott fenn. A két iskola működésének egy épület nem volt elegendő, ezért a város az önkormányzati gimnáziumnak adta a Meller-kastélyt, ahol a pedagógiai szakközépiskolai oktatás folyt.

1953-ban Ipari Iskolát is alapítottak Csurgón, amely 1976-ban egyesült a Mezőgazdasági Szakiskolával így alakult meg a Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet. Megindult az Iharosi úton egy új, minden igényt kielégítő iskolakomplexum felépítése, melyben elméleti tömb, tanműhelyek, sportlétesítmények, kollégium és konyha is helyet kapott. Többszöri névváltoztatás után az intézmény felvette Nagyváthy János nevét.

2013. szeptember 1-jén a Nagyváthy Középiskola a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet fenntartásába került, és újra önállóan működik. Az iskola a korábbi évekhez hasonlóan látja el nevelési és oktatási feladatait. Egyházi kötődésű intézményként, kötelező a felekezeti hit- és erkölcstanoktatás.

A XIX. század kezdetére Európa számos országában a gazdasági fellendülés volt tapasztalható. A lezajlott ipari forradalom és az azt követő tudományos-technikai fejlődés mintegy lezárta az ipari fejlődés "tradícionális korszakát", megszületett a modern gyáripar, létrejött a nagy tömegű ipari munkásság.Ugyanakkor ez az új társadalmi réteg szinte teljes kiszolgáltatottságban élt: szabályozatlanok voltak a munkavédelmi törvények, a munkaidő, a fizetés, stb. A gondokat csak tetézte, hogy a céhek szinta családi közösségeinek felbomlásával lazulni kezdett a hazához, államhoz, családhoz, egyházhoz fűződő kapcsolatrendszer. A munkások, különösen a nagyvárosokban talajtalanná vált testi- és lelki elnyomorodásuk, iskolázatlanságuk megdöbbentő méreteket öltött,egyre nőtt a bűnözés. A gondokkal szemben az állami intézmények tehetetlenek voltak, magánemberek és egyházi szervezetek siettek először a nyomorgók megsegítésére. Számos karitatív egyesület, szerzetes- és apácarend, kongregáció jött létre a munkásifjúság felkarolására.

Ebben a dinamikusan fejlődő, de súlyos ellentmondásokkal küszködő korban látta meg a napvilágot a németországi Kerpenben, 1813-ban Adolph Kolping. Szülei egyszerű szegény emberek voltak, édesapja juhász volt. Az elemi iskolában tanítója és plébánosa is észrevette a gyermek Kolping tehetségét, de hiába, a szülők nem tudták vállalni a magas gimnáziumi tandíjat. Így hát 13 éves korában cipészinasnak adták. 17 éves korától hét éven át, mint segéd vándorolt: egyrészt szerette volna szakmájában tökéletesíteni magát, másrészt arról álmodozott, hátha talál valahol pártfogót, aki iskoláztatását vállallná. Nyitott szemmel járt a világban, és elborzasztotta amit látott: erkölcstelenség, jövőtlenség, alkalmatlanság, lelkiismeretlenség. Ez a kép fogadta mindenhol segédtársai közt a műhelyekben.

Egyre jobban érezte, ő az, aki arra hivatott, hogy tegyen ez ellen. Elhatározta, hogy pap lesz. Nehezen, de pártfogókra is talált, s 23 éves (!) korában végre elkezdhette a gimnáziumot. 1844-ben lett a kölni papnevelő intézet hallgatója, s egy év múlva, 1845 április 13-án pappá szentelték. Első kápláni állomása Elberfeld, a textilipar egyik fellegvára lett. Ugyanazok a problémák fogadták itt is, mint amiket más nagyvárosokban is látott: gyökértelenség, nincstelenség, erkölcsi sivárság, kallódó fiatalok. Óriási erővel vetette bele magát a munkába, hogy végre tehessen valamit azokért, akiknek nemrég még sorstársa volt.

A legényegylet eszméje azonban nem az ő, hanem egy Breuer nevű jóakaratú tanító fejében fogalmazódott meg: esténként ingyen oktatásban részesítette a legényeket, elbeszélgetett velük problémáikról. Kolping nemcsak lelkes támogatója lett az ügynek, de meglátta, hogy itt a nagy lehetőség: elterjeszteni a legényegyleteket szerte az országban - ez lehet az ifjúság erkölcsi romlásának megállítója. 1849-ben Kölnbe ment, s alig egy hónap múlva már a legényegyletek ottani létrehozásán fáradozott. Kidolgozta a Katolikus Legényegyletek működésének máig érvényben lévő szabályait, alapelveit. Az egyletek családszerűen működtek, tagjaik elsősorben a kézműves és iparos segédek voltak. A cél a közös szórakozás, pihenés, de főként a tanulás (felvilágosító jellegű előadásokkal) és a felnőtt életre való felkészülés.

• Az egylet fiataljai számára Kolping hármas célt fogalmazott meg: - Legyenek jó családapák, mert a család a társadalom lelki megújulásának alapja.
• Váljanak szakmájuk mestereivé, akik tanultak, műveltek és készek az állandó önképzésre. Szeressék és becsülettel végezzék munkájukat.
• Váljanak igazi polgárokká, szerezzenek polgári erényeket, amelyek a hazához és a néphez kötik őket

Természetesen e célokat áthatják a vallásosság, a tiszta keresztényi élet, a karitatív és a szeretet eszméi. Ha megvizsgáljuk Kolping célkitűzéseit, észrevehetjük, hogy az egyéni és társadalmi szempontból is legfontosabb pontokat ragadta meg: család, munka, polgári életvitel. Ezek társadalmi hasznossága elvitathatatlan, de egyben az egyéni boldogulás színtere is. Írásaiban Kolping részletesen és az egyszerű emberek számára is közérthető módon fejtette ki nézeteit az egyes kérdésekről. A XIX. sz. értékválságos korában nézetei rendkívül progresszívnek nevezhetők. Külön figyelemre méltó a polgári erények állandó hangsúlyozása a jól képzett, tisztes munkás ne proletár, de polgár legyen! Nem karitativitásra, a gyengék egyszeri megsegítésére törekszik, hanem annak beláttatására, saját életüket hogyan tehetik értékesebbé, tartalmasabbá. Konkrét útmutatókat adott a családtervezésre, az általános műveltség fontosságára, a polgári erények mibenlétére nézve, azaz igyekezett az élet minden területén a fiatalok segítségére lenni. Néhány év alatt a vetés "szárba szökkent". Elberfeld és Köln után, azok mintájára az 1850-es években egymás után alakultak a katolikus legényegyletek Németországban. Sőt, a mozgalom túllépett az országhatáron, szerte Európában kedvező fogadtatásra talált. Kolping fáradhatatlanul dolgozott, buzdított mindenütt a legényegyletek létrehozására. Eredményeit maga IX. Pius pápa is nagyra értékelte. A rengeteg munka, az utazások, azonban felőrölték Kolping amúgy is beteg szervezetét(ifúkora óta tüdőbajjal küszködött). 1865. december 4-én, Kölnben halt meg. A "legényegyletek atyjának" testét a minoriták templomában helyezték örök nyugalomra, óriási részvét mellett. Halálával azonban a legényegyletek nem bomlottak fel. Szervezőmunkájának hála, az irányítás mindenütt a megfelelő emberek kezében volt. Az eszme nem torpant meg, sőt egyre szélesebb tömegeket hódított meg.

Amikor II. János Pál pápa Németországban való tartózkodása alkamával 1980. november 15-én Kölnben felkereste a minorita templomot, ahol Adolph Kolping földi maradványi nyugszanak, ezt mondta:

"Azért jöttem, hogy köszönetet mondjak Adolph Kolpingnak és annak a nemzetközi Kolping-mozgalomnak, amely az idők követelményeinek megfelelően valósítja meg programját, hogy hozzájáruljon a szociális kérdés megoldásához. Nagy örömmel hallom, hogy a Kolping-mozgalom ma már a világ több mint húsz országában elterjedt és a legújabb időkben a harmadik világban is bontogatja szárnyait. Különös örömmel tölt el az, hogy mindenütt sok fiatal csatlakozik alapításotokhoz és általa olyanná formálódnak, hogy az Evangélium hiteles tanúi legyenek... Ilyen vonzó példaképre van szüksége a mai Egyháznak, mint amilyen Adolph Kolping volt."

"Itt Somogyban a tudomány igen ritka dolog és éppen olyan, mint a paradicsommadár, melynek a régiek szerint lába nincsen és így sohasem állapodik meg sehol. Akik itt tanultabbak mind idegen vármegyéből valók és csak a kenyérkeresés végett maradnak itten, de lábuk nem lévén, nem állanak meg" - így vallott Nagyváthy Kazinczynak írt levelében Somogy megyéről.

A maradiság, a szellemi és lelki tunyaság ellen küzdők gyors menekülése vidékünkről azt bizonyította, hogy nem lehetett könnyű a sorsuk.

Ezt az életet vállalta Nagyváthy, aki alkotó éveinek legtermékenyebb időszakát városunkban töltötte: 22 évig dolgozott Csurgón. Ki is volt valójában ő?

1755. január 19-én született Miskolcon. A gimnázium elvégzése után Sárospatakon költészettan-tanári diplomát szerzett. Iskolái befejeztével Szapáry gróf fiának nevelőjeként tanítványával utazgatott Európában. Később Losoncon költészettant tanított, majd katonának állt, hétévnyi szolgálat alatt kapitányi rangot ért el. Bejárta Ausztriát, Olaszországot. Németül és franciául már korábban tudott, katonakorában megtanult olaszul és angolul. Mindenütt figyelemmel kísérte a gazdasági viszonyokat és a művelődést. Bécsben ismerte meg Széchényi Ferencet és Festetics Györgyöt. Pesten a művelt ifjú először találkozott a francia felvilágosodás eszméivel. A mozgalmas nagyvárosban látóhatára tágult. Ekkor kötött barátságot Batsányi Jánossal és Kazinczy Ferenccel.

Világosan látta hazánk nyomorúságát. Érdeklődése tökéletesen átalakult. Évtizedekkel a reformkor kezdete előtt már elszánt gazdasági reformista volt. Nem nősült meg, nem lett fogaskerék sem a hatalom gépezetében. A kötél és a vérpad is elkerülte. Bölcsen és megfontoltan egy harmadik lehetőséget választott – a tudomány útját: egy gazdasági ismereteit bővítő külföldi tanulmányutat. Tapasztalatai alapján írta meg „A szorgalmatos mezei gazda” című munkáját, amelyért az uralkodó aranyláncon függő emlékéremmel tüntette ki. E könyv hatására bízta Festetics gróf Nagyváthyra 162 ezer holdnyi uradalmának irányítását. Keszthelyre hívta teljhatalmú jószágigazgatónak. A szerény tudós meg is felelt ennek a bizalomnak. A termelést és a tenyésztést korszerűsítette. A mintaszerűen igazgatott birtokon sorban alakultak az iskolák. Megszervezték a Georgikont, melynek 6 hónapig az igazgatója is volt.

42 évesen nyugalomba vonult, és Csurgón telepedett le. Élete végéig itt élt, további műveit itt írta. Birtokán olyan korszerűen gazdálkodott, hogy a környék birtokosai hozzá fordultak tanácsért. Festetics bőkezűen bocsátotta el. Házat kapott istállóval, szántóval, réttel, kártérítést, fizetést, tűzifát. A közeli rokon, N. Kálmán írásából tudjuk, hogyan telepítette be üres telkét a mai Református gimnázium területén: „A kert mindjárt háza mögött volt, s a malomgát felé nyúlt le a szőlője. Nyáron hosszú lugasában szokott alá s fel járni… E lugas asztalán mindig látott a vendég könyveket, tintát, papirost. Kis birtokához néhány száz holdat bérelt.” Tanácsait elfogadták. Írt, érvelt, beszélt és példát mutatott. Jelentős szerepe van a csurgói gimnázium alapításában. Tudta, hogy iskola nélkül a szegény gyermekek tudatlanságra vannak ítélve. Pontosan kidolgozta az épülettervet a legkisebb részletekig, az anyagkimutatást, a költségvetést az utolsó krajcárig. Számításait uradalmi mérnökökkel felülvizsgáltatta. Minden tekintetben korszerű, a maga korában Somogyban palotának számító épület született. Ez volt az első „Oskola”– az épület ma Múzeum. Az iskola körül új település jött létre. Az ősvadonból így tört elő az Újváros a gimnázium környékén, összekötve az Óvárost Alsokkal. Nagyváthy figyelme nemcsak az építésre terjedt ki: oskolai törvényeket is szerkesztett, itt nemcsak a diákok napirendjét, feladatait, magaviseletét szabályozta, de leírta a tanítókkal szembeni elvárásokat is. Szakkönyveiben a nyugati polgári fejlődést állította példaként a magyarok elé. A kor szokásaitól eltérően azért írt magyar nyelven, hogy minél többen megértsék.

Tudatos gazdálkodásra törekedett. Óriási gyakorlati ismeretei, tapasztalatai alapján állította össze nézeteit a helyes gazdanevelésről. Legkedveltebb témája a mezőgazdasági szakemberképzés, elvárásai, tanácsai e tekintetben talán még ma is megszívlelendők: edzett test, sok gyakorlat jellemzi a jó gazdát, mert szobából nem lehet gazdálkodni, de elvárható és szükséges a nyelvek ismerete szóban és írásban, az olvasható és helyes írás, a figyelmes és könnyű számolás – valamint az emberi szív és a "hajló erkölcs" is.
Minden sorából hivatásszeretet csillan ki. Nem kerüli el figyelmét a nők nevelése sem. Ha a lány férjhez megy, férje munkatársa lesz. Teljhatalommal helyettesíti őt. Ezért ismerje az asszony a gazdaság egész fekvését, a gazdálkodás menetét. Műveiben Széchenyi országot rengető reformjainak előszelét érezzük. "A korszerű tenyésztéshez nem elég a tőke – írja – a parlagiságot is ki kell irtani a tudatból."

A magyar szarvasmarha-állomány nemesítésére elsők között vett svájci tenyészállatokat. Gyümölcsfák telepítésével és gondozásával példát mutatott a környék éles szemű, fejlődni akaró gazdáinak. Megromlott látása miatt egy írástudó jobbágy volt segítségére, hogy élete utolsó éveiben tapasztalatait papírra vesse. Új könyveit nyomtatásban sohasem láthatta. A sors különös fintora, hogy Nagyváthy és Festetics ugyanabban az évben született, és ugyanabban az évben halt meg. Az első modern agrárszakembert, a Georgikon és a csurgói gimnázium egyik alapítóját, a mezőgazdasági szakirodalom úttörőjét, a szakoktatás szellemi atyját az utókor sem feledte el. Sírját ma is kegyelettel óvjuk a város központjában, Nagyváthy János egykori telkén.

Munkásságát értékelve azt mondhatjuk, hogy Nagyváthy már az 1700-as években is tudta azt, amit a "modern" 21. századra már többször megtapasztalt Magyarország: oktalan dolog a régihez való görcsös ragaszkodás akkor, amikor az adottságok már megváltoztak, de ugyanilyen veszélyes az igényeket és feltételeket megelőző elképzelések hajszolása is. A siker azon múlik, hogy mennyire sikerül az adottságok és a piaci igények közötti ellentmondást feloldani, de – és épp emiatt – a korszerű hazai termelést és tenyésztést nem nélkülözheti a nemzetgazdaság. Végzetes hiba lenne alábecsülni ennek jelentőségét.

Mayerné Sebes Erika