"Itt Somogyban a tudomány igen ritka dolog és éppen olyan, mint a paradicsommadár, melynek a régiek szerint lába nincsen és így sohasem állapodik meg sehol. Akik itt tanultabbak mind idegen vármegyéből valók és csak a kenyérkeresés végett maradnak itten, de lábuk nem lévén, nem állanak meg" - így vallott Nagyváthy Kazinczynak írt levelében Somogy megyéről.
A maradiság, a szellemi és lelki tunyaság ellen küzdők gyors menekülése vidékünkről azt bizonyította, hogy nem lehetett könnyű a sorsuk.
Ezt az életet vállalta Nagyváthy, aki alkotó éveinek legtermékenyebb időszakát városunkban töltötte: 22 évig dolgozott Csurgón. Ki is volt valójában ő?
1755. január 19-én született Miskolcon. A gimnázium elvégzése után Sárospatakon költészettan-tanári diplomát szerzett. Iskolái befejeztével Szapáry gróf fiának nevelőjeként tanítványával utazgatott Európában. Később Losoncon költészettant tanított, majd katonának állt, hétévnyi szolgálat alatt kapitányi rangot ért el. Bejárta Ausztriát, Olaszországot. Németül és franciául már korábban tudott, katonakorában megtanult olaszul és angolul. Mindenütt figyelemmel kísérte a gazdasági viszonyokat és a művelődést. Bécsben ismerte meg Széchényi Ferencet és Festetics Györgyöt. Pesten a művelt ifjú először találkozott a francia felvilágosodás eszméivel. A mozgalmas nagyvárosban látóhatára tágult. Ekkor kötött barátságot Batsányi Jánossal és Kazinczy Ferenccel.
Világosan látta hazánk nyomorúságát. Érdeklődése tökéletesen átalakult. Évtizedekkel a reformkor kezdete előtt már elszánt gazdasági reformista volt. Nem nősült meg, nem lett fogaskerék sem a hatalom gépezetében. A kötél és a vérpad is elkerülte. Bölcsen és megfontoltan egy harmadik lehetőséget választott – a tudomány útját: egy gazdasági ismereteit bővítő külföldi tanulmányutat. Tapasztalatai alapján írta meg „A szorgalmatos mezei gazda” című munkáját, amelyért az uralkodó aranyláncon függő emlékéremmel tüntette ki. E könyv hatására bízta Festetics gróf Nagyváthyra 162 ezer holdnyi uradalmának irányítását. Keszthelyre hívta teljhatalmú jószágigazgatónak. A szerény tudós meg is felelt ennek a bizalomnak. A termelést és a tenyésztést korszerűsítette. A mintaszerűen igazgatott birtokon sorban alakultak az iskolák. Megszervezték a Georgikont, melynek 6 hónapig az igazgatója is volt.
42 évesen nyugalomba vonult, és Csurgón telepedett le. Élete végéig itt élt, további műveit itt írta. Birtokán olyan korszerűen gazdálkodott, hogy a környék birtokosai hozzá fordultak tanácsért. Festetics bőkezűen bocsátotta el. Házat kapott istállóval, szántóval, réttel, kártérítést, fizetést, tűzifát. A közeli rokon, N. Kálmán írásából tudjuk, hogyan telepítette be üres telkét a mai Református gimnázium területén: „A kert mindjárt háza mögött volt, s a malomgát felé nyúlt le a szőlője. Nyáron hosszú lugasában szokott alá s fel járni… E lugas asztalán mindig látott a vendég könyveket, tintát, papirost. Kis birtokához néhány száz holdat bérelt.” Tanácsait elfogadták. Írt, érvelt, beszélt és példát mutatott. Jelentős szerepe van a csurgói gimnázium alapításában. Tudta, hogy iskola nélkül a szegény gyermekek tudatlanságra vannak ítélve. Pontosan kidolgozta az épülettervet a legkisebb részletekig, az anyagkimutatást, a költségvetést az utolsó krajcárig. Számításait uradalmi mérnökökkel felülvizsgáltatta. Minden tekintetben korszerű, a maga korában Somogyban palotának számító épület született. Ez volt az első „Oskola”– az épület ma Múzeum. Az iskola körül új település jött létre. Az ősvadonból így tört elő az Újváros a gimnázium környékén, összekötve az Óvárost Alsokkal. Nagyváthy figyelme nemcsak az építésre terjedt ki: oskolai törvényeket is szerkesztett, itt nemcsak a diákok napirendjét, feladatait, magaviseletét szabályozta, de leírta a tanítókkal szembeni elvárásokat is. Szakkönyveiben a nyugati polgári fejlődést állította példaként a magyarok elé. A kor szokásaitól eltérően azért írt magyar nyelven, hogy minél többen megértsék.
Tudatos gazdálkodásra törekedett. Óriási gyakorlati ismeretei, tapasztalatai alapján állította össze nézeteit a helyes gazdanevelésről. Legkedveltebb témája a mezőgazdasági szakemberképzés, elvárásai, tanácsai e tekintetben talán még ma is megszívlelendők: edzett test, sok gyakorlat jellemzi a jó gazdát, mert szobából nem lehet gazdálkodni, de elvárható és szükséges a nyelvek ismerete szóban és írásban, az olvasható és helyes írás, a figyelmes és könnyű számolás – valamint az emberi szív és a "hajló erkölcs" is.
Minden sorából hivatásszeretet csillan ki. Nem kerüli el figyelmét a nők nevelése sem. Ha a lány férjhez megy, férje munkatársa lesz. Teljhatalommal helyettesíti őt. Ezért ismerje az asszony a gazdaság egész fekvését, a gazdálkodás menetét. Műveiben Széchenyi országot rengető reformjainak előszelét érezzük. "A korszerű tenyésztéshez nem elég a tőke – írja – a parlagiságot is ki kell irtani a tudatból."
A magyar szarvasmarha-állomány nemesítésére elsők között vett svájci tenyészállatokat. Gyümölcsfák telepítésével és gondozásával példát mutatott a környék éles szemű, fejlődni akaró gazdáinak. Megromlott látása miatt egy írástudó jobbágy volt segítségére, hogy élete utolsó éveiben tapasztalatait papírra vesse. Új könyveit nyomtatásban sohasem láthatta. A sors különös fintora, hogy Nagyváthy és Festetics ugyanabban az évben született, és ugyanabban az évben halt meg. Az első modern agrárszakembert, a Georgikon és a csurgói gimnázium egyik alapítóját, a mezőgazdasági szakirodalom úttörőjét, a szakoktatás szellemi atyját az utókor sem feledte el. Sírját ma is kegyelettel óvjuk a város központjában, Nagyváthy János egykori telkén.
Munkásságát értékelve azt mondhatjuk, hogy Nagyváthy már az 1700-as években is tudta azt, amit a "modern" 21. századra már többször megtapasztalt Magyarország: oktalan dolog a régihez való görcsös ragaszkodás akkor, amikor az adottságok már megváltoztak, de ugyanilyen veszélyes az igényeket és feltételeket megelőző elképzelések hajszolása is. A siker azon múlik, hogy mennyire sikerül az adottságok és a piaci igények közötti ellentmondást feloldani, de – és épp emiatt – a korszerű hazai termelést és tenyésztést nem nélkülözheti a nemzetgazdaság. Végzetes hiba lenne alábecsülni ennek jelentőségét.
Mayerné Sebes Erika
